2009. október 11., vasárnap

Vakító fehérség - Whiteout

Színtelen üresség

Gyártási költség: 35 millió $
Premier hétvége bevétele (USA) 10 millió $

Valaki a múltkor azt mondta egy filmről, hogy a trailer alapján már ismerte a történetet, és ahhoz képest a film csalódás volt és unalmas. Mindez az utóbbi idők egyik legkiemelkedőbb sci-fi-jével kapcsolatban hangzott el. Trailer nélkül a filmek kilencven százalékát soha nem nézné meg senki, az biztos. Ennek ellenére én magam trailert nem nézek, mert tudom, hogy azt nem a film rendezője, hanem a stúdió píárosai vágják össze azzal a kizárólagos céllal, hogy becsalogassák a nézőket a moziba. A filmplakátok is ilyenek, nekem a trailer ellenében, a poszter kelti fel az érdeklődésemet.
A Vakító fehérség megtekintése után kijelenthetem, hogy a plakátja nagyon tetszik. Viszont ez az össz pozitívum amit a filmről mondani tudok.
A trailerben is látható az a jelenet a film elejéről, hogy a főszereplőnő – Kate Beckinsale – zuhanyozik. Biztos lesznek olyanok, akik csak azért ülnek be a moziba, hogy ezt a jelenetet végignézzék, hátha feltűnik egy nedvesen csillogó, takaratlan felszín, melyet még egyetlen paparazzinak sem sikerült lefotóznia a malibui strandon.
Nekik mondom: kár a gőzért. A forgatáson ugyanis a színésznő nem volt hajlandó kamera előtt áztatni az alfelét, és ragaszkodott a fenékdublőrhöz. A kanadai produkciós cég erre nem volt felkészülve, így kénytelen-kelletlen hirdetést adott fel a helyi lapban, melyben 173 cm magas, 55 kg súlyú, barna hajú fiatal nőt keresett. A hölgy, akit a sok jelentkező közül fenékdublőrnek felvettek, azóta sikeresen szerepelt Kate Beckinsale hasonmásaként a Playboy magazin csillogó lakkfelületű, kihajtható oldalain.
A szemérmes brit színésznő egy interjúban elárulta, hogy külsejével nem elégedett, és bevallja, hogy jobb az ágyban, mint a konyhában. A The Sun bulvárlap által megkérdezett férfiolvasók 100%-a azt válaszolta, hogy nem érdekelné, milyen K. B. a konyhában, mert ott is csak szeretkezni akarna vele... Dekadens metropolita fellengzés.

A képen Kate Beckinsale, akit az Esquire magazin az évszázad legszexibb nőjének választott

Visszakanyarodva a filmelemzéshez: titok titok hátán, izgalom, feszültség, az ember küzdelme a természettel – na ez mind hiányzik a Vakító fehérségből. Van helyette buta párbeszéd, rossz vágás és iszonyatos rendezés.
Aki egy újabb Kardhalat (Swordfish) vár Dominic Sena rendezőtől, az engedje lejjebb a mércét, és emlékezzen Janet Jackson korábbi MTV-videoklipjeire, amelyeket szintén ő rendezett, mert azokhoz képest nem lesz akkora a csalódás.
A film egy izgalmas krimi akar lenni, de a "vajon ki tehette?" kérdést túl hamar felváltja a "kit érdekel?!". Ezen még a helyszín sem segít, bár a zord Antarktisz maga is megfelelő izgalmat kínálna, hisz mindenki el tudja képzelni, milyen veszélyes lehet ott, milyen az, amikor több hetes hóviharok miatt nem lehet a tábort elhagyni, eleve távol lenni a civilizációtól és a hideg fogságában egy bázison várni az utánpótlást, ami majd valamikor megérkezik. Ezt a témát viszont sokkal hitelesebben dolgozta fel John Carpenter A valami (The Thing, 1982) című filmben, úgyhogy a Vakító fehérségnek még ezzel is meg kell küzdenie.

A képen: tökéletes smink -40 Celsius fokon

Rengeteg a flashback, ami dramaturgiailag indokolt is például akkor, amikor a főszereplőnőt megismerjük: hogyan alakult úgy az élete/karrierje, hogy a Déli-sarkon kötött ki? De teljesen fölösleges a flashbacket flashbackelni, vagy olyan eseményekre emlékeztetni a nézőt, amik pár perccel ez előtt történtek!
Volt egy pont, amikor azt gondoltam, hogy ezt a filmet szellemi fogyatékosoknak készíthették, ugyanis a szörnyű párbeszédek alatt rendre felbukkant a narráció, amely teljesen fölöslegesen összegezett olyan történéseket, amelyekre akkor is rájön a néző, ha hang nélkül nézi a filmet.

A mozi vége felé a hármas verekedést olyan rosszul vették fel, hogy nem lehet tudni, mi történik a képernyőn. Ha ezt izgalomfokozónak szánták, akkor jobban oda kellett volna figyelni a forgatókönyvre (négyen dolgoztak rajta!), hogy ne legyen a cselekmény már a film elejétől fogva kiszámítható. Tulajdonképpen egy CSI-epizódot láthattunk a mozivásznon, ahogy valaki az IMDB-n nagyon találóan megfogalmazta: a CSI Antarktika pilotepizódját. Hát, remélem nem lesz folytatás!

Az alábbi képen: részlet a Whiteout képregényből, melyből a film forgatókönyve készült

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése