2009. október 28., szerda

The Invention Of Lying

Jézus az Office-ból

Gyártási költség: 18 millió $
Bevétel az első három hét alatt: ugyanennyi

Egy képzelt világban ahol mindenki igazat mond, kivéve egy embert, a hazugságot valamiféle szuperhős tulajdonságaként kell elképzelni. Ha ezt az embert történetesen Ricky Gervais alakítja, adottnak hihetünk egy fordulatokban gazdag, humoros és szórakoztató mozifilmet, ahol a hazug ember mindenkinek az eszén túljár, de a film végén morális igazságtétel születik, és a hazug emberből igazmondó lesz.

A The Invention Of Lying (nincs még végleges magyar cím, szó szerint a Hauzugság feltalálása) egy olyan világot mutat be, ahol az emberek nem tudnak hazudni, mindenki igazat mond. Nem is csak igazat mondanak, de minden egyes gondolatukat kimondják, és nincs képzeletük sem. Mark Bellison (Ricky Gervais) forgatókönyvíróként dolgozik egy filmstúdióban, ahol fantázia hiányában hiteles történelmi eseményeket olvasnak föl. Ebben nem túl sikeres, elveszíti a munkáját, pénze nincs, főbérlője is kirakja. A nő, akinek udvarol, Anna (Jennifer Garner), első randijukon megmondja neki, hogy nem lesz köztük soha semmi, mert Mark génjei folytán közös gyermekük nem olyan lenne, mint amilyet ő szeretne. Markot csak a csoda mentheti meg a depressziótól és a lecsúszástól.

Kilátástalan helyzetében véletlenül rájön, hogy képes hazudni, és ezze előnyére fordítani a számára hátrányos helyzeteket.

Nem hazudtak, hanem csaltak. Gazdagok lettek.

Újonnan szerzett képességével Mark nekivág megváltoztatni az életét. Tekintettel arra, hogy a társadalomban mindenki igazat mond, senki nem kérdőjelezi meg azokat az állításokat, amiket Mark csak kitalál. Így hamar pénzhez jut és visszaszerzi állását is. Innentől már csak Annának kell olyasmiket mondania, amitől a nő megváltoztatja a véleményét és hozzá megy feleségül.

Amennyi potenciálisan vicces jelenet képzelhető el a főszereplő helyzetében, annyira nagy csalódás a nézőnek, hogy sorra elmaradnak a poénok. Attól eltekintve, hogy milyenek lennének a termékreklámok egy hazugságmentes világban, semmi eredetit nem látunk. A helyzetkomikum helyett a cselekmény átmegy egy messianisztikus figura ügyetlenkedésébe, és ez után a film nem a hazugság, hanem a keresztény vallás feltalálásáról szól. Ezt viszont a Gervaisnél intellektusban gazdagabb Monty Python csoport sokkal szórakoztatóbban adta elő a Brian életében.

Az angol királynő megkért, hogy dedikáld neki ezeket a régi hadüzeneteket. Imádta a Wayne világát!

Ricky Gervais első mozifilmjén azt érezni, hogy az alapötlettel ki is merült a forgatókönyvírók fantáziája. A cselekmény sok esetben a színészekre és a mellékszereplőkre hagyja a munkát abban a reményben, hogy megmentik a lyukas és kidolgozatlan jeleneteket. Rob Lowe és Jennifer Garner mindent meg is tesz, de a Jézust és Mózest játsszó Gervais végleg belevész a "van-e isten", és a "lehet-e jó az isten, ha meghal a kedvenc háziállatunk" típusú egysíkú moralizálásba.

Egy ilyen ötletből sokkal jobb filmet lehetett volna kihozni, ha profi forgatókönyvíróra bízzák, vagy ha legalább Jim Carrey játssza a főszerepet. Carrey filmjében, a Minden6óban (Bruce Almighty, 2003) sokkal szórakoztatóbb volt Isten szerepében, mint Gervais, a sótlan messiás.

Ahogy a The Office sorozat amerikai változata melléfogás volt, úgy ez az amerikanizált BBC-tévéjáték vígjátéknak való eladása is. Ha van Isten, ezt a filmet biztos nem nézi meg.


2009. október 25., vasárnap

A csúf igazság - The Ugly Truth

Munkahelyi viszonyok

Gyártási költség: 38 millió $
Bevétel három hónap alatt: 171 millió $


A rom-com (romantic comedy, azaz romantikus vígjáték) műfaj kedvelői a statisztikák szerint többnyire hölgyek. Ők előnyben részesítik a meseszerűen romantikus történeteket a hihetőekkel szemben, illetve elnézik az itt-ott erőltetett cselekményt a happy end érdekében.

Az ilyen filmek általában nem sok meglepetést tartogatnak, negyed óra eltelte után már ismerjük a főszereplőket, és ha gondolatban előretekerünk, láthatjuk, kik csókolóznak majd a film végén a holdfényben. Olyan az egész, mint egy Colombo-epizód: a legelején megtudjuk, ki a gyilkos, tudjuk, hogy a film végén egy barna ballonkabátos, szivarozó figura leleplezi majd, de kíváncsiak vagyunk, hogy a kettő között mi történik.
Néznek-e férfiak ilyen filmeket?

A Micsoda nő (Pretty Woman 1990) 1989-ben csupán 14 millió dollárból készült, de 460 milliós bevételt hozott. Korabeli felmérések szerint a kétórás filmet moziban megtekintők 84%-a (házas)pár volt. Hogy a mozizást a férfiak kezdeményezték volna, azt kétlem.

A brit filmgyártás rom-com klasszikusa a 2003-as Igazából szerelem (Love Actually) fantasztikus szereposztással és 246 millió dolláros vetítési bevétellel (gyártási költség 40 millió $). Ez a több szálon futó film nem rugaszkodott el meseszerűen a földtől, átlagos és hétköznapi történetek feldolgozásával operált. Amerikában nem is volt túl nagy sikere, harmadannyian látták a mozikban, mint a világ többi országában együttvéve. Ez az arány más filmeknél általában 50-50%.

A csúf igazság (The Ugly Truth) forgatókönyve megpróbál hitelesnek látszani azzal, hogy a történetet egy átlagos munkahelyi kapcsolatból indítja. A főszereplőnő Abby Richter (Katherine Heigl) televíziós producer egy helyi tévétársaságnál. Igazi akarnok, aki mindent irányít maga körül. Bár fiatal harmincas és nagyon vonzó, magánéleti sikerekről nem nagyon tud beszámolni; a neki megfelelő "tökéletes" férfinak legalább tíz lehetetlen feltételt kell teljesítenie. Mivel ilyen férfival nem találkozott még, egy kicsit frusztrált.

Alacsony nézettsége miatt a tévétársaság átvesz egy nagysikerű, helyi kábeltévés műsort Mark Chadway (Gerard Butler ) vezetésével. Címe: A csúf igazság. Chadway egy kőkorszaki bunkó szemével látja a női-férfi kapcsolatokat, a műsorába betelefonálókat ennek jegyében látja el párkapcsolati tanácsokkal. A botrányos megnyilvánulások miatt Chadway műsora igazi siker, és új munkaadójánál Abby lesz a producere. A "control freak" producernő sikertelenül próbálkozik új munkatársának betörésével, és mivel Chadway műsora hatalmas siker, Abby egyre tehetetlenebb.

A fordulat akkor jön, amikor Abby szomszédjába költözik egy jóképű fiatal orvos, de hiába a szőkeség minden próbálkozása, nem tud kierőszakolni egy randevút a dokival. Elkeseredésében Chadwayhez fordul segítségért, kinek hímsoviniszta attitűdje taszítja, de tanácsainak hála, Abbynek összejön a randi. Abby Chadway receptje szerint játssza a barátnő szerepét, de a film hátralevő részében a munkahelyi kapcsolat lassan vonzalommá alakul, és a film végére szerelmes lesz egymásba a két munkatárs.

A forgatókönyv semmi újdonsággal nem szolgál, a recept az "ellentétek vonzzák egymást" séma, kiegészítve néhány megbotránkoztatónak szánt jelenettel vagy párbeszéddel. Polgárpukkasztónak szánt káromkodások egy karrier példaképnek is alkalmas szingli sikernő szájába adva, popsinveregetés és bikinis iszap- (vagy szirup) birkózás szolgálnák a filmbeni karakterek természetességét.

Hármasban az ikrekkel. Ennél tényleg csak egy frusztrált harmincas nő jobb

A színészi teljesítmény meglepően jó. Heigl még csak felkapaszkodóban van a hollywoodi ranglétrán, de a Grey's Anatomy hat évadjának sikerével a háta mögött -és túl a kötelező Playboy fotózáson-, már csak a jó filmszerepekre kellene koncentrálni. Ezzel a kasszasikerrel a háta mögött ügynöke biztosan pofátlan magasságokba fogja a gázsiját emeltetni.
Gerard Butler legemlékezetesebb alakítása Leonídász király volt a 300-ban, majd Guy Ritchie filmjében a RocknRolla-ban is főszerepet kapott. Ezekhez képest a színlelt orgazmust népszerűsítő, bunkó macsó szerepe egy picit visszalépés.
Mindketten jól viszik végig a néhol igen bárgyú cselekményt, szerencsére a film végén a happy-end nem giccsesre, hanem humorosra sikerült.

A film a kategória rossz génjeit legyőzve -és hála a legjobbjukat nyújtó színészeknek- szórakoztató, de nem marad emlékezetes. Legkevésbé azoknak a nézőknek fog tetszeni, akiknek férjük munkahelyén olyan főnökkel kell együtt dolgozniuk mint a filmben szereplő Abby Richter. Ők rettegni fognak minden céges bulitól és többnapos csapatépítőtől.Váratlan! A színésznő nem vetkőzik!

2009. október 24., szombat

Zombieland

Ezek Michael Jacksont is kinyírták volna

Gyártási költség: 23 millió $
Első három hét bevétele: 63 millió $


*** Figyelem! Az alábbi írás spoilert tartalmaz! ***

1983-ban Michael Jackson elkészítette a Thriller című dalához tartozó videoklipet, mely tulajdonképpen egy 14 perces zombi horrorfilmparódia.
A klip gyártása akkoriban rekordnak számító 500.000 dollárba került, és sikere megnyitotta a kaput a többi fekete zenész televíziós szereplése felé, ugyanis a Thriller előtt az MTV (Music Television) nem sugározta rendszeres műsorában fekete zenekarok klipjeit.

A Thriller volt az első korhatár nélkül megtekinthető zombis film, melyet a tévében mindenki láthatott.

Az első zombis horrorvígjátékot 1945-ben mutatták be Amerikában, címe: Zombik a Broadwayen. A 68 perces mozifilm nagy siker lett, bár a mai mozba járó biztosan halálra unná magát rajta.

Viszont a Zombieland vetítésén senki sem fogja halálra unni magát. A film a kezdéstől izgalmas, és a főcímet megelőző jelenetekből pontosan látszik, hogy nem lesz tele gyomorforgató vérfürdős jelenetekkel, hanem a legjobb esetben is csak gusztustalan figurákkal, akik a legkülönfélébb módon pusztulnak el főszereplőink jóvoltából.

A túlélés egyik fő szabálya: szakíts meg minden érzelmi szálat! A kislány Hannah Montana-játékért könyörög

A történetben egy titokzatos kór a beteg embereket zombikká változtatja, akik módszeresen levadásszák a még egészséges lakosságot, így Amerika egy tetemektől bűzlő, életveszélyes romhalmazzá válik.

Négy főszereplőnk közül Tallahassee (Woody Harrelson) a fiát a zombiknak köszönhetően elveszítő apa, aki mindenre lő, ami él (?) és mozog, Columbus (Jesse Eisenberg) a fóbiákkal teli, stréber alak, aki saját szabálykönyve alapján menekül a zombik elől szüleihez és a két testvér Wichita (Emma Stone) és Little Rock (Abigail Breslin), a két csalónő, akik a Nyugati-partra tartanak az állítólag szabad és biztonságos övezetbe.

A film Columbus történetével kezdődik, aki a kollégium egyedüli túlélőjeként szüleihez igyekszik haza. Menet közben Tallahassee-hez csapódva folytatja útját, majd mikor véletlenül a lányokba botlanak, több nézeteltérésen és konfrontáción keresztül végül négyen folytatják útjukat Kaliforniába, a Pacific Playground vidámparkba, ahol kiderül, hogy nincs zombimentes övezet. Itt következik be a végső leszámolás, ami egyetlen zombifilmből sem hiányozhat.

A túlélés másik szabálya: a jó fizikum. Először a kövérek mentek el...

A filmben láthatunk egy nagyon vicces cameot Bill Murraytől, aki mint Beverly Hills-i zombi tűnik fel. Rajongói biztos nem tudják, hogy a filmkészítők ezt a részt Patrick Swayze-nek szánták. Az eredeti forgatókönyv tisztelgett volna a Ghost és a Dirty Dancing című filmek előtt azzal, hogy egy zombitámadás alatt Swayze megjelenik Columbus háta mögött zombiként, mint ahogy a Ghost legcsöpögősebb jelenetében barátnője mögött jelent meg a két karja. Tallahassee és Swayze verekedése közben Woody Harrelson elkapja Patrick Swayze-t, és feje fölé emelve ugyanúgy megpörgeti, mint azt Swayze tette Jennifer Gray-jel a Dirty Dancing katarktikus (és csöpögős) zárójelenetében. Sajnos a nemrég elhunyt sztár, betegsége miatt már nem tudta a cameot vállalni.


2009. október 18., vasárnap

Hasonmás - Surrogates

Sims 4 ver.1.2.7

Gyártási költség: 80 millió $
Bevétel az első három hét alatt: 43 millió $

1997-ben egy hosszú és fárasztó filmes munka után otthon pihentem és vártam a következő forgatást. A pihenés és várakozás végül több hónapig tartott, ez alatt elkezdtem a Sims 2-vel játszani.

Annak aki nem ismeri, megpróbálom röviden elmagyarázni a játék lényegét: létrehozunk egy animált figurát, melynek minden főbb paraméterét beállíthatjuk. Lehet férfi, nő vagy gyerek, kövér, kopasz, néger vagy akár ferdeszemű, fehérbőrű nő szőke afróval. Ezután hozzárendelhetünk egy ruhatárat, majd megadhatunk néhány személyiségjegyet, érdeklődési kört és egyebet is. Ha elkészültünk, bérelünk egy lakást, munkát keresünk, szórakozni, sportolni járunk stb. A Simeket rendszeresen etetni, fürdetni kell, WC-re kell vinni, társadalmi életet kell élni velük. Más Simekkel kapcsolatba kerülve a személyiségjegyeiknek megfelelően viselkednek, és kialakulhat szimpátia, barátság vagy ellenszenv az egyes figurák között. A játék különféle célokat tűz ki: előrelépés a munkahelyen, új bútor vásárlása, megismerkedés új Simekkel, flört, szex, házasság, gyerekvállalás.

A Sims játékból 100 millió példányt adtak el világszerte (és még kétszer ennyien játszanak kalózmásolatokon), és egy felmérés szerint a játékosok 86%-a elsőre saját magát rajzolja meg Sim-figuraként, hogy megpróbáljon a valódinál sikeresebb és szórakoztatóbb életet élni. A maradékból 12% szexuális fantáziáját rajzolja meg, és megpróbálja az első adandó alkalommal levetkőztetni a kitalált figurát. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Kara (USCCB) a Sims játékot 2005-ben családrombólónak, sőt egyenesen a sátán művének minősítette. (Ugyanez a püspöki kar elsőként gratulált Barack Obama amerikai elnöknek a Nobel-békedíjhoz, órákkal az után, hogy az bejelentette újabb harmincenezer amerikai katona Afganisztánba telepítését a tálibok ellen.) Amennyiben a játékból az fejlődik ki, amit a filmben láttunk, nem biztos, hogy a püspökök rosszul ítéltek.

A képen: a férj a munkából hazatérve feleségére gondol, de asszonyát rajtakapja saját húgával (Sims 3)

A Hasonmás forgatókönyve megfelelne a Sims játék továbbfejlesztett változatának, ahol az ember már nem egy animált figurát irányít a számitógép monitorán, hanem egy hús-vérnek tűnő, mesterséges humanoidot. A cselekmény korában az emberek már hasonmásaikon keresztül élik életüket, valódi kapcsulatuk embertársaikkal nincs. Mindenki "tökéletes", nincs se bűnözés, se rasszizmus hiszen bárki bármilyen külsőben mutatkozhat.

A film főszereplője Tom Greer (Bruce Willis) középkorú FBI nyomozó, aki társával, Peters ügynökel (Radha Mitchell) felderít egy gyilkos konspirációt, mely milliók -- valódi -- életébe kerülhet.

A cselekmény felvezetése ugyanolyan dokumentumfilm jellegű, mint a District 9 volt. Ebből megtudhatjuk, hogy az ismert világot az emberek helyett az otthonról irányított hasonmások élik. Van viszont egy emberekből álló társaság, akik az úgy nevezett Próféta vezetésével küzdenek az új életforma ellen. Szeretnék a hasonmásokat elpusztítani, és visszavenni tőlük az életet. Ez a csoport egy elzárt városrészben húzza meg magát, ide hasonmások be sem mehetnek.

Egy különös gyilkosság kelti fel Greer és Peters ügynök figyelmét: egy szórakozóhely mögötti sikátorban ismeretlen fegyverrel lelövik a hasonmások feltalálójának fiát, azaz annak hasonmását. A probléma csak az, hogy a hasonmást olyan elektrohullámmal hatástalanítják, ami a telepatikus irányítórendszeren végigmenve megöli az irányítót is.
A képen: Peters és Greer FBI-ügynökök hasonmásai

Ahogy Greer ügynök a fegyver után kutat, váratlan akadályokba ütközik a nyomozóirodán belül is, miáltal elveszíti jelvényét és hasonmását is. A nyomozást nem adja fel, hanem kijön a szobájából, és emberként veszi fel a harcot a hasonmáskonspiráció ellen.
Innentől kezdve a film már az "ember a gép ellen" jegyében zajlik és a végkifejletben az ember diadalmaskodik.


A képen: a hasonmás majdnem tökéletes

A Hasonmásban van egy jó adag a Szárnyas fejvadász, az Én, a robot és a Terminátor című filmekből. Ez utóbbi nem véletlen, ugyanis a rendező és a forgatókönyvírók a T3-ból jöttek. A film ötlete a 2005-ben megjelent azonos című képregénysorozathoz köthető, ezt dolgozták mozivászonra az alkotók.

Ha egy Jonathan Mostow rendezésében készült Bruce Willis-filmet képzel el az ember, akkor egy akciójelenetekkel teli, "shoot 'em up", "kill 'em all" (röviden: nyírjunk ki mindenkit) típusú 90 percre számít a moziban. Bruce Willis színészi játéka nem a Drágán add az életed (Die Hard 1-4) filmsorozatban látotthoz hasonló, hanem a Terry Gilliam rendezte 12 majom (12 Monkeys - 1995) mentálisan zavarodott poszt-apokaliptikus figurájához. Lenyűgözően alakítja a sérült pszichéjű idegent egy ismerős, de számára idegen világban, ahogy hasonmása nélkül, saját testét használva kénytelen végigjárni a hasonmásoktól zsúfolt tökéletes világot. Jól érzékelhető, hogy ebben az új világban az ember a gyengébb: lemaradt attól, amit kényelme érdekében alkotott:

A film végén Greer ügynök, morális válságán túllépve, egy másik hús-vér ember segítségével, szoftveresen, egy gombnyomásra megsemmisíti az összes hasonmást. A világon megáll az élet, a robotok ott esnek össze helyben, ahol éppen vannak. A tehetetlenné vált emberiség kénytelen előjönni sötét zugából, és egymásra utalva újra kezébe venni a világ irányítását.

2009. október 15., csütörtök

Ghostbusters 3 - hír, pletyka, stb.


60 évesen már ne...

Egy éve nyilatkozta Bill Murray, hogy készül a Szellemirtók 3 forgatókönyve, és megkeresték az első rész színészeit, hogy elvállalnák-e harmadjára is a főszerepet.

Sigourney Weaver jelen állás szerint nem vállalja, Bill Murray hajlandó lenne rá, ha a szellemirtók között egy nő is helyet kapna.

Az első részt 1984-ben mutatták be a mozikban és a 30 millió dolláros gyártási költségnek közel tízszeresét hozta be a film.
Ezt követte 1989-ben a második mozifilm, mely 25 millió dollárba került, és szintén tízszeres pénzt hozott.

A 2011-re tervezett harmadik filmre annyit szánnak, mint az első kettőre összesen. Csoda lenne, ha ez is tízszeresen térülne meg.

A képen látható poszter hamisítvány

2009. október 11., vasárnap

Vakító fehérség - Whiteout

Színtelen üresség

Gyártási költség: 35 millió $
Premier hétvége bevétele (USA) 10 millió $

Valaki a múltkor azt mondta egy filmről, hogy a trailer alapján már ismerte a történetet, és ahhoz képest a film csalódás volt és unalmas. Mindez az utóbbi idők egyik legkiemelkedőbb sci-fi-jével kapcsolatban hangzott el. Trailer nélkül a filmek kilencven százalékát soha nem nézné meg senki, az biztos. Ennek ellenére én magam trailert nem nézek, mert tudom, hogy azt nem a film rendezője, hanem a stúdió píárosai vágják össze azzal a kizárólagos céllal, hogy becsalogassák a nézőket a moziba. A filmplakátok is ilyenek, nekem a trailer ellenében, a poszter kelti fel az érdeklődésemet.
A Vakító fehérség megtekintése után kijelenthetem, hogy a plakátja nagyon tetszik. Viszont ez az össz pozitívum amit a filmről mondani tudok.
A trailerben is látható az a jelenet a film elejéről, hogy a főszereplőnő – Kate Beckinsale – zuhanyozik. Biztos lesznek olyanok, akik csak azért ülnek be a moziba, hogy ezt a jelenetet végignézzék, hátha feltűnik egy nedvesen csillogó, takaratlan felszín, melyet még egyetlen paparazzinak sem sikerült lefotóznia a malibui strandon.
Nekik mondom: kár a gőzért. A forgatáson ugyanis a színésznő nem volt hajlandó kamera előtt áztatni az alfelét, és ragaszkodott a fenékdublőrhöz. A kanadai produkciós cég erre nem volt felkészülve, így kénytelen-kelletlen hirdetést adott fel a helyi lapban, melyben 173 cm magas, 55 kg súlyú, barna hajú fiatal nőt keresett. A hölgy, akit a sok jelentkező közül fenékdublőrnek felvettek, azóta sikeresen szerepelt Kate Beckinsale hasonmásaként a Playboy magazin csillogó lakkfelületű, kihajtható oldalain.
A szemérmes brit színésznő egy interjúban elárulta, hogy külsejével nem elégedett, és bevallja, hogy jobb az ágyban, mint a konyhában. A The Sun bulvárlap által megkérdezett férfiolvasók 100%-a azt válaszolta, hogy nem érdekelné, milyen K. B. a konyhában, mert ott is csak szeretkezni akarna vele... Dekadens metropolita fellengzés.

A képen Kate Beckinsale, akit az Esquire magazin az évszázad legszexibb nőjének választott

Visszakanyarodva a filmelemzéshez: titok titok hátán, izgalom, feszültség, az ember küzdelme a természettel – na ez mind hiányzik a Vakító fehérségből. Van helyette buta párbeszéd, rossz vágás és iszonyatos rendezés.
Aki egy újabb Kardhalat (Swordfish) vár Dominic Sena rendezőtől, az engedje lejjebb a mércét, és emlékezzen Janet Jackson korábbi MTV-videoklipjeire, amelyeket szintén ő rendezett, mert azokhoz képest nem lesz akkora a csalódás.
A film egy izgalmas krimi akar lenni, de a "vajon ki tehette?" kérdést túl hamar felváltja a "kit érdekel?!". Ezen még a helyszín sem segít, bár a zord Antarktisz maga is megfelelő izgalmat kínálna, hisz mindenki el tudja képzelni, milyen veszélyes lehet ott, milyen az, amikor több hetes hóviharok miatt nem lehet a tábort elhagyni, eleve távol lenni a civilizációtól és a hideg fogságában egy bázison várni az utánpótlást, ami majd valamikor megérkezik. Ezt a témát viszont sokkal hitelesebben dolgozta fel John Carpenter A valami (The Thing, 1982) című filmben, úgyhogy a Vakító fehérségnek még ezzel is meg kell küzdenie.

A képen: tökéletes smink -40 Celsius fokon

Rengeteg a flashback, ami dramaturgiailag indokolt is például akkor, amikor a főszereplőnőt megismerjük: hogyan alakult úgy az élete/karrierje, hogy a Déli-sarkon kötött ki? De teljesen fölösleges a flashbacket flashbackelni, vagy olyan eseményekre emlékeztetni a nézőt, amik pár perccel ez előtt történtek!
Volt egy pont, amikor azt gondoltam, hogy ezt a filmet szellemi fogyatékosoknak készíthették, ugyanis a szörnyű párbeszédek alatt rendre felbukkant a narráció, amely teljesen fölöslegesen összegezett olyan történéseket, amelyekre akkor is rájön a néző, ha hang nélkül nézi a filmet.

A mozi vége felé a hármas verekedést olyan rosszul vették fel, hogy nem lehet tudni, mi történik a képernyőn. Ha ezt izgalomfokozónak szánták, akkor jobban oda kellett volna figyelni a forgatókönyvre (négyen dolgoztak rajta!), hogy ne legyen a cselekmény már a film elejétől fogva kiszámítható. Tulajdonképpen egy CSI-epizódot láthattunk a mozivásznon, ahogy valaki az IMDB-n nagyon találóan megfogalmazta: a CSI Antarktika pilotepizódját. Hát, remélem nem lesz folytatás!

Az alábbi képen: részlet a Whiteout képregényből, melyből a film forgatókönyve készült

2009. szeptember 23., szerda

District 9

Alien apartheid

Gyártási költség: 30 millió $
Premier hétvége bevétele: 37 millió

Üzenet marslakók, kis zöld lények és egyéb űrlények számára: ha a Földre jönnétek, vagy pusztítsátok el a bolygót, vagy meg se álljatok és menjetek tovább, mert az emberiség nem lát szívesen! Főleg, ha rondák vagytok.

1953-ban mutatták be War Of The Worlds (Világok háborúja) című filmet, melynek rádióváltozata azt megelőzően hatalmas pánikot keltett a hallgatók között. Mint ismeretes, H. G. Wells novellája rádióváltozatának sugárzása közben a hallgatók tényleg azt hitték, hogy idegen lények támadják meg a Földet, és fejvesztve menekülni kezdtek otthonaikból. A film végén az idegenek elpusztulnak egy meg nem nevezett földi vírustól, az emberek közül pedig azok maradnak életben, akik templomokba menekültek. A materialisták verhették a mellüket, hogy a tudomány mindenre talál megoldást, a hitbuzgó, vallásos nézők jutalma pedig az volt, hogy lám, elég csak imádkozni és a jóisten nem hagy minket cserben. Mindez fekete-fehérben.

Az 1996-os Independence Day (Függetlenség napja) című filmben is végveszélybe kerül az emberiség, amikor a világűrből érkező monstrumok ki szándékozzák irtani a földi civilizációt. Még szerencse, hogy bolygónkat megmenti két igazi amerikai hős – egy néger és egy zsidó. Aki most rasszizmust kiált, az jól teszi, mert ez az átvezetés a District 9-ra.


Az ember nem egy békés faj, amióta világ a világ, a különböző embercsoportok folyamatos vitában és háborúban állnak egymással, s a legbanálisabb ügyek miatt is képesek legyilkolni egymást. Általában a sci-fi filmekben is ez a helyzet: ott az űrből érkező idegen lényekkel kerül konfliktusba az emberiség, mert azok rendszerint azért látogatják meg a földet, hogy elpusztítsanak bennünket vagy rabszolgájukká tegyenek, esetenként elrabolják gyermekeinket, hogy az ő fajuk ne haljon ki. Amikor megláttam Johannesburgot felülnézetből a fölötte lebegő űrhajóról, rögtön a Függetlenség napja jutott eszembe, és arra asszociáltam, hogy az idegen lények gonosz szándékkal érkeztek.

Tévedtem, mert a District 9 idegen lényei egyszerűen eltévedtek az űrben, vagy egyéb műszaki hiba miatt keveredtek a legközelebbi lakott bolygó közelébe, a Földre. A filmben ál hírműsorokból és álinterjúkból összeállított, dokumentumfilmszerű jelenetekből tudjuk meg, hogy az űrhajó érkezése után évekig nem történik semmi, az emberek várnak a kapcsolatfelvételre (a first contactra), de senki nem száll alá a lebegő monstrumból. Végül a hadsereg "feltöri" az űrhajót, és nagy meglepetésükre nem hiperintelligens szuperlényeket találnak, hanem elcsigázott, beteg, éhező garnélarák külsejű utasokat, akik ott gubbasztanak a sötétben.

Az emberek emberséget gyakorolnak, befogadják a jövevényeket, és Johannesburg mellett, a 9-es körzet elnevezésű területen, egy menekülttáborban helyezik el őket. Ahogy múlik az idő, a jövevények milliós nagyságrendűre szaporodnak, a menekülttáborból gettó lesz, a bűnözés pedig átnyúlik a gettó szögesdrótkerítésén túlra, és egyre több emberi áldozatot követel. A kormány megbíz egy katonai beszállító céget, hogy költöztesse át az idegeneket egy új területre, a 10-es körzetbe, 200 mérföldre a jelenlegi helyszíntől.

Hogy minden törvényesen menjen, a kitelepítést kilakoltatási értesítésként kézbesítik a gettó lakóinak. Ennek a projektnek a felelőse az ügyefogyott aktakukac, Wikus van de Merwe (Sharlto Copley játsza), aki kezébe veszi a dolgot, és kunyhóról kunyhóra végigjárja a 9-es körzetet. Katonai kíséretének segítségével mindenhova bejut, és felszámol több illegális tevékenységet folytató csoportot. Egy helyen ismeretlen eredetű tárgyat talál, melyben az űrlények bio-üzemanyagot gyűjtenek. Ebből a kis tartályból az arcára fröccsen egy fekete folyadék, melytől rosszul lesz, és – mint kiderül – lassan elkezd űrlénnyé alakulni.

Idáig nagyon élvezetes a film, főleg azért, mert tulajdonképpeni főszereplő nincs is, a néző nem tudja eldönteni, hogy Wikus lesz-e az, vagy a később Christofernek nevezett idegen lény a kisfiával.

Itt még nem tudjuk azt sem, hogy azért drukkoljunk-e, hogy Wikusnak sikerüljön a küldetése az életveszélyes gettóban, vagy az űrlényeknek, hogy sikerüljön olyan eszközöket készíteniük, melyekkel hazajuthatnak saját világukba. Az élő tévéadásként mutatott jelenetek láttán az is benne van a filmben, hogy valami váratlan esemény folytán az egyetlen főszereplőgyanús emberi lény is eltűnik a mozivászonról.

A film úgy folytatódik, hogy Wikusról kiderül, a folyadék mely arcára fröccsent, az űrlények DNS-ét tartalmazza, ami beépült saját emberi kromoszómái közé. Ezáltal működtetni tud olyan fegyvereket is, melyek az űrlényektől származnak, és DNS-egyezés esetén oldanak csak ki. A maszek katonai beszállító cég persze óriási lehetőséget lát az első élő űrfegyverben, és beáldozzák Wikust a know-how megszerzése érdekében. Az ügyefogyott projektvezető viszont megszökik a laborból, és elrejtőzik az űrlénygettóban, ahol az idegenekkel szövetkezve tervet szőnek az idegen űrhajóra való visszajutásra, ami Wikus emberré való visszaváltozásának lehetőségét is megteremtené.

A film vége csak félig-meddig happy-end, illik a film stílusához.
Peter Jackson – itt producerként – rendszeres megrendelője az új-zélandi WETA Workshopnak. Nekik tulajdonítható a teljes Gyűrűk ura szörnyarzenál és maga King Kong is a 2005-ös mozifilmből. A WETA fantasztikus lényeket alkot, és ebben a filmben is igazán élethű űrlényeket láthatunk.
Az előkészületek már 2007-ben elkezdődtek, amikor kiderült, hogy a Halo című játékprogram filmadaptációjára Hollywood nemet mondott, illetve 2012-re ígérik Steven Spielberg rendezésében.
A film helyszíne Johannesburg, a Dél-Afrikai Köztársaság, ahol a faji megkülönböztetés egészen 1994-ig tartott. Hogy egyértelműbb legyen: miközben Európában már azon dolgoztak, hogy a volt KGST-országokat bevonják az Európai Unióba, Dél-Afrikában a feketék még mindig csak a fehérektől elkülönített helyen utazhattak a tömegközlekedési eszközökön.

A másik "üzenet Afrikából", az idegenek gettójában uralkodó nigériai maffiával kapcsolatos. Nigéria a világ legkorruptabb és legveszélyesebb helye. Az interneten $100-ért lehet venni nigériai állampolgárságot útlevéllel együtt. Ugyanitt kapható nigériai rendszám is bármilyen autóra, adóelkerülés céljából. A nigériai maffia irányítja Közép-Afrikában a fegyver- és kábítószer-kereskedelmet. A filmben a 9-es körzet lakóit szipolyozzák ki, prostituáltakat futtatnak, illegális vágóhidakat üzemeltetnek, és az idegen technológiáért cserébe macskaeledelt adnak az űrlényeknek.

Azt nem nagyon értettem, hogy az űrlények miért hagyják magukat terrorizálni, miért cserélik be felsőbbrendű fegyvereiket macskaeledelre ahelyett, hogy használnák őket és átvennék az irányítást. Ezt a kérdést föltettem a film készítőinek is, és azt a választ kaptam, hogy ha én egyedül lennék egy szigeten egy darab géppisztollyal több ezer lándzsás ősemberrel szemben, akkor sem nyerhetnék. Ezt be kellene látnom, és keresnem kellene az együttműködést saját túlélésem érdekében. Ez a válasz nyilván a píárosok agyszüleménye, ne is vegyük túl komolyan.

Szokatlan és érdekes a film vége, a késleltetett happy-end. A három éves várakozási idő és Wikus teljes űrlénnyé alakulása nyitva is hagyja a kérdést, hogy visszajön-e egyáltalán Christopher az övéit megmenteni a Földről, és amennyiben visszajön társaival, bosszút áll-e az emberiségen. De ez már a folytatásban derül ki, a film második részében.

2009. szeptember 20., vasárnap

Starsky & Hutch (2004)

Zebra-3 jelentkezz!

Gyártási költség: 60 millió $
Vetítésből származó bevétel: 170 millió $

Önkényesen összeállított trilógiám utolsó filmje a 2004-es Starsky és Hutch mozifilm. A Hazárd megye lordjaihoz hasonlóan ebben a filmben is két férfi és egy autó a főszereplő. Újabb mozifilm egy 70-es évekbeli tévésorozatból. 1975 és 1979 között 92 rész készült az eredeti tévésorozathoz.Olaszországban csak a sorozat befejeztét követően kezdték el vetíteni az olasz "kettesen", de azt követően ismétlésként még háromszor műsorra vették a teljes sorozatot, legutóbb idén tavasszal. Nagy-Britanniában a BBC kezdte sugározni 1970-ben, de erősen megvágva és cenzúrázva. Már rögtön a sorozat első epizódját tiltólistára helyezték, mert a morális ítélőtestület szerint túl élénken ábrázolja a kábítószerfogyasztást.

A mozifilm egy kicsit zavarosan kezeli az időt. Úgy tűnik, hogy a filmbeli történet a 70-es években játszódik, de ahogy halad előre a történet, egyre több 2000-es kellék jelenik meg, ami elbizonytalanítja a nézőt. Egyrészt L. L. Cool J zenéje sehogy sem illik a filmhez, másrészt Carmen Electra haja és sminkje tipikusan a 90-es évek második feléből való. A film végére már azt hisszük, hogy nem is a történet a lényeg, hanem a puszta tisztelgés az eredeti sorozat szereplői előtt.

Ettől még lehetne jó a film, de egyáltalán nem az. A forgatókönyv áttetszik a mozivásznon, a jelenetek sablonosak és helyenként erőltetettek. Ahol viccesnek vagy izgalmasnak kellene lennie, ott középszerű és kiszámítható.
A szereplőkön nem múlik semmi, Ben Stiller (Starsky) és Owen Wilson (Hutch) összeszokott páros, Vince Vaughn (a rosszfiú) és Snoop Dogg (Huggy Bear) az elvárhatót nyújtja. Juliette Lewis (a rosszfiú nője) pedig az Alkonyattól pirkadatig után annyi rossz filmben szerepelt, hogy a mostanit nyugodtan betudhatjuk egy életmódfenntartó cameonak.
Az autó a 70-es évek óta legendává vált, holott a Fordnak nem ez volt akkoriban a sikermodellje. A sorozat készítői eredetileg egy nyitott Chevrolet Camarot képzeltek el, de a stúdiónak hosszú távú lízingszerződése volt a Forddal, így tőlük kellett autót rendelniük. Sokan nem tudják, hogy a fehér vektor az autó oldalán hogyan készül. Logikus lenne azt gondolni, hogy egy piros autót fölmatricáznak, de nem így van. Igazából teljesen fehér autókat rendeltek, és utólag fújták át a főbb karosszériaelemeket pirosra.

Amerikában vicces, szórakoztató filmnek tartották a Starsky & Hutch moziváltozatát, de ott minden olyasmin nevetnek, amit mi itt Európában blődnek és erőltetettnek tartunk. A pantomimjelenet a zsidó vallási szertartáson például inkább egy régebbi Chevy Chase-filmbe illene, arról nem is beszélve, hogy a Bar Micva szertartáson tudtommal csak fiúk vesznek részt, lányok nem. Ha más nem, a producerek közül legalább Akiva Goldsman, David Siegel vagy maga Ben Stiller is felhívhatta volna rá a figyelmet.

Ami tényleg jó volt, az Snoop Dogg, a börtönviselt kábitószerfüggő, milliárdos rapper. A DVD vásárlói kapnak egy extrát: Snoop végigvezeti őket a ruhatárán. Sajnos a DVD-extrákból végül kimaradt a Carmen Electra életútját bemutató rövidfilm. A volt MTV műsorvezető és Baywatch babe 2009-ben újra (sokadszor) megmutatja tehetségét a Playboy magazin olvasóinak, és – valljuk be – azt sokkal szívesebben néznénk meg újra és újra, mint a Starsky & Hutch című félresikerült retrószenvedést.
Az alábbi képen Carmen Electra látható

2009. szeptember 7., hétfő

Másnaposok - The Hangover (2009)

Legénybúcsú

Gyártási költség: 35 millió $
Vetítésből származó bevétel : 440 millió $


Mi jobb, az esküvőnket követő lakodalomnál? Az esküvőnket megelőző legénybúcsú!

Itt mutatkozik meg milyen férfiak vagyunk, és milyen házastársak leszünk. Hány barátunk van, és velük mire vagyunk képesek.

Van az igazi papucs, aki nem is akar legénybúcsút magának, mert minek, és mert fölösleges berúgni, jobb otthon lenni a leendő asszonnyal, varrni a menyasszonyi ruháját. Addig is együtt vagyunk. Peace and love.

Aztán van a -sportból ismert fogalom- technikai legénybúcsú, amikor elmegyünk valahova, de csak páran, folyamatos sms-ezés a lányokkal, merre vagyunk, jajaj ne igyon többet, aztán éjfél körül találka velük valahol, hú de jó volt, de durva, mindenki haza a párjával és alvás.

Végül van a Másnaposok és -hála több mint harminc barátomnak- az én legénybúcsúm is ilyen volt.

Miért hozott majdnem 500 millió dollárt ez a film csak a vetítésekből? (USA 272m, UK 36m, GER, FRA 15-15m, HUN 1,5m)
Azért mert a történet eredeti, a szereplők érdekesek és viccesek, a film pedig jól van elkészítve.

Hol vannak a sztárok, a nagy nevek, akik 15-20 millió dollárt kérnek filmenként? Nincsenek, mert nincs rájuk szükség. Egy ilyen jó forgatókönyv, ilyen rendezéssel teljesen fölöslegessé teszi Sandra Bullockot, Eddie Murphyt, vagy Cameron Diazt is


Az igazsághoz tartozik azért, hogy a filmkészítők először Lindsay Lohannak ajánlották föl a filmbeni sztripper szerepét, (amit végül Heather Graham játszott), de Lindsay elolvasva a forgatókönyvet, nem vállalta a szerepet azzal, hogy "úgysem lesz belőle semmi"... LOL!

A film csak júniusban került a mozikba, (az Egyesült Királyságban az első hétvégéjén leverte a Terminator 3-at) de a nagy siker hatására már megvan a második rész forgatókönyve is, és olyan celebek sorakoznak azért, hogy szerepelhessenek benne, mint a Jonas Brothers vagy Hannah Montana. Készülőben van egy desi verzió is Bollywoodban, ennek főszerepét a Slumdog Millionaire-ben világsztárrá vált Anil Kapoor játssza.

A történetben Doug (Justin Bartha) esküvője előtt két nappal Las Vegasba megy legénybúcsúra barátaival Phil-lel (Bradley Cooper) és Stu-val (Ed Helms), valamint csatlakozik hozzájuk leendő sógora, a több-mint-furcsa Alan (Zach Galifianakis) is.

Miután elfoglalták szállásukat, fölmennek a szálloda tetejére Jagerezni, majd irány az éjszaka...

A filmben a következő kép már a másnapot, - a másnapos állapotot- mutatja: egy tigris a fürdőszobában, tyúk a bárpulton, egy idegen csecsemő a nappaliban, a Caesars Palace luxuslakosztálya romokban, a vőlegény meg sehol. Egyikőjük sem emlékszik semmire, fogalmuk sincs mi történt.

A fiúk elindulnak felkutatni Dougot, közben felgöngyölítik az előző éjszaka történteket. Minél mélyebben ásnak bele az előző éjszaka eseményeibe, annál nagyobb slamasztikában találják magukat. Az, hogy semmire sem emlékeznek (a "Roofies" elnevezésű randi-drog került az italukba), az nem azt jelenti, hogy rájuk ne emlékeznének. A legénybúcsú "kárvallottai" sorra feltűnnek és elégtételt vesznek a döbbent hármason.Futószalagon jönnek az izgalmas jelenetek és a poénok. Kiderül, többek között elloptak egy rendőrautót, összeakaszkodtak a kínai maffiával, egyikük feleségül vett egy sztriptíz-táncosnőt, betörtek Mike Tyson házába és így tovább. Ezekért a cselekedetekért most mind megfizetnek szépen...

A film végére meglesz a vőlegény, odaérnek az esküvőre, pont lezáródni látszik a történet, amikor a rendező bedob még egy poént: miközben az esküvőn a zenekar 50 Cent számát "dalolja", egy botrányos jelenettel a papucsférjből férfi lesz, és a Fame főcímdalára búcsúznánk. Ekkor előkerül az a fényképezőgép, mely a legénybúcsú éjszakájának eseményeit rögzítette, és mindannyian láthatjuk, mit művelt a négy srác Las Vegasban. Ezek a képkockák jelentik a slusszpoént.

A film nagyon szórakoztató, de a humor nem intellektuális. A vicces jelenetekben túlteng a trágárság és a kaki-pisi-hányás humor. Aki ezt nem bírja, az nem fogja élvezni a filmet, pedig nagyon jó alakításokat is láthatunk, főleg Galifianakis révén. Barátokkal ajánlom megnézni DVD-ről otthon, lehetőleg nagyképernyős tévén, néhány sör elfogyasztása közben.

2009. szeptember 2., szerda

Charlie angyalai - Charlie's Angels (2000)

Totally Spies! - vagy ilyesmi

Gyártási költség: 75 millió $
Összbevétel: 265 millió $

Szabadon összeállított trilógiám második filmje az 1976-ban képernyőre került Charlie angyalai tévésorozatból készült mozifilm.

A harminc éve vetített sorozat volt az első olyan tévéműsor, melyben a hagyományosan férfi szerepet -a magándetektívét- nők játszották el. Minden epizód egy önálló kisfilm volt, az egymást követő részek között nem volt kapcsolódás. Nem keveset tett a sorozat sikeréért, hogy Charlie angyalai gyakran hiányos öltözékben voltak "kénytelenek" nyomozni. Az egyik korabeli főszereplő, Farrah Fawcett is úgy nyilatkozott, hogy a nézettségi listavezetést nem tehetségüknek-, hanem annak köszönhetik, hogy nem hordanak melltartót...
A képen Charlie angyalai 1976-ból: Kate Jackson, Farrah Fawcett és Jaclyn Smith

Annál több hasonlóság a sorozat és a mozifilm között, hogy mindkettőben három nő a főszereplő, nincs is.

A 2000-es mozifilm már egy más korban, más közönségnek készült, de az eredeti sorozat sikerére építve, új filmsztárokkal és a mai filmtechnikák alkalmazásával óriási kasszasiker lett.

A mozimágnes Cameron Diaz (Natalie) volt. A Maszk c. film után az emberek egyszerűen mindent megnéznek amiben Cameron Diaz szerepel. Úgy látszik Hollywoodnak pont szüksége volt egy olyan szőke topmodell alakú szépségre, aki inkább bájos mint szexi, és aki szeleburdiságával hétköznapi tinilánynak tűnik.

Drew Barrymore (Dylan) újabb kísérletet tett arra, hogy többnek mutassa magát az "egy kislány az E.T.-ből"-szerepnél, és mint a film producere, nagyon ügyes volt, hogy saját magát is beválogatta.

A harmadik angyal Lucy Liu (Alex) kielégíti azt a ki nem mondott hollywoodi elvárást, hogy ne készülhessenek olyan filmek, amelyben a főbb szerepeket csak fehérek játszák. Ugyanakkor kitűnően megfelelt a filmkészítők egyetlen elvárásának, és jól mutatott testhezálló fekete ruhában.



A filmet McG rendezte, a végeredmény pedig egy Totally Spies!-hoz hasonló film lett, ami azért szenzációs, mert a TS! rajzfilmsorozat csak 2001-ben jelent meg.

Hagyományos értelemben véve a film nem izgalmas, mert ahogy a TS!-ban is, úgy ebben a filmben is előre tudjuk, hogy a lányok minden meleg helyzetet megúsznak, és a végére megfejtik a rejtélyt, a gonosz meg elnyeri méltó büntetését. A cselekmény ennek megfelelően nem túl jól kidolgozott, a film súlypontjai a főszereplők akciójelenetein vannak. A fényképezés és a vágás nagyon jól sikerült, a színek élénkek, a filmzenét is úgy választották, hogy kihangsúlyozza a három lány karakterét.

Az akciójelenetek kellően el vannak túlozva -annyira, hogy többször jól kivehetőek a greenscreen-felvételek. Ez egyáltalán nem zavaró, pont azt a "mi mindent meg tudunk csinálni"- hozzáállást erősíti, ami az akciófilmek szuperhőseire jellemző. Vér nem folyik, nem hal meg senki, még komolyabb sérülés sem keletkezik senkiben.
A képen Drew Barrymore producer és főszereplő

Biztosan csalódott volt, aki egy izgalmas mozifilmet várt annak alapján, amire a régi sorozatból emlékezett, mert a 2000-es Charlie angyalai egyáltalán nem az. Az is csalódott lehetett, aki valami eredeti ötletre számított, hiszen az alaptörténet teljesen banális, a filmbeni jelenetek nagy része meg más filmekből van összelopkodva. Mátrix-, Szombat esti láz-, Mission Impossible-, Darkman-, Dr.No- és rengeteg Jacki Chan-jelenet teszik ki ezt a filmet.
Biztosan nem csalódtak viszont a dekoltázsvadászok, az átázott ruha-kedvelők és a Cameron Diaz/Lucy Liu-képletöltők.

A képen Alex a Charlie angyalaiból

2009. augusztus 29., szombat

Férj és feleség - Accidental Husband (2008)


Melyik lehet a világ legszemetebb munkája?

Valamelyik műholdas ismeretterjesztő tévécsatornán megy egy műsor, melyben a világhírű dán focikapus, Peter Schmeichel mindenféle nehéz és koszos munkát kipróbál, hogy bemutassa a nézőknek a világ legszemetebb munkáját.
A Manchester United focicsapat legendás kapusa volt már trágyázó egy disznótelepen, olajtartály takarító, bányagépkezelő a mélyben, stb. de a legszemetebb munkát még nem mutatta be, ugyanis az az ügynökösködés.

Legyen akár piramis-rendszer, akár MLM, a lényeg a következő: hálózd be a családodat, a barátaidat, a munkatársaidat, mindenkit akit tudsz, és vedd rá őket arra, hogy költsenek pénz valamire, amire semmi szükségük sincs, de neked a jutalékból pénzt hoz. A finom elutasításról ne vegyél tudomást, nyomakodj addig, míg vagy beadják a derekukat, vagy elhajtanak melegebb égtájakra. Ha kifogytál a barátokból, keresd fel rég látott ismerőseidet, és csinálj úgy, mintha csak puszta szeretetből érdeklődnél felőlük, majd amikor ettől a gesztustól elkábulnak, tálald a Lyoness vásárlói klub előnyeit, vagy adj el nekik évi kétszeri hévízi apartmanhasználatot kétmillióért. Ha ez is kimerült, el lehet kezdeni a Matáv-telefonkönyvből az ismeretlenek hideghívásait, természetesen rejtett számról.

Erre tudtam csak gondolni, miközben a Férj és feleség (The Accidental Husband) című film első húsz percén szenvedtem át magam: nevezetesen Uma Thurman ügynökére, aki eladta neki ezt a trágya szerepet. Nyilván azzal kecsegtette, hogy a másik két főszereplő Colin Firth és Jeffrey Dean Morgan lesznek, hogy nem kell fél évre külföldre utaznia, mert a forgatási helyszín New York és hogy az egész pár hét alatt lemegy, mert a forgatókönyv nem bonyolult. Megjegyzem, az ügynök minimum 20%-ot szakít a színésznő gázsiján.
Uma Thurman előző filmjeiben: Kill Bill, Batman, Ponyvaregény, Veszedelmes viszonyok

A két férfi színésznek pontosan ugyanezt mondhatták, mindkettő alá is írta a szerződést, és a producerek dörzsölhették a tenyerüket, hogy mekkora kasza lesz három ilyen színésszel kihozni egy mozifilmet. Hát nagy kasza nem lett. inkább totál bukta. A vetítésből származó összbevétel 2009. augusztus 23-ával bezárólag 19 millió dollár. Mindenki kitalálhatja, hogy ez a három színész gázsijára sem elég, úgyhogy a készítőknek lehet lappangani a Yari Film Group meetingjein.
A Férj és feleség című mozifilmet romantikus vígjátékként hirdetik, de a két jelző közül egyik sem igaz rá: nem romantikus, hanem együgyű, és nem vígjáték, hanem blődli.
Őszintén csodálom, hogy ez a forgatókönyv átment az értékelőbizottságon, és teljességgel hihetetlennek tartom, hogy menet közben ne akarta volna leállítani bárki, miután eljutottak hozzá a napi felvételek.
A történet a következő: a sikeres író és rádiós műsorvezetőnő, Dr. Emma Lloyd (Uma Thurman) szerelmi tanácsadó műsorába betelefonál egy bizonytalan menyasszony, majd a beszélgetés hatására azonban szakít vőlegényével, Patrickkel a tűzoltóval (Jeffrey Dean Morgan), aki csalódottságában elhatározza, hogy megleckézteti a sztár írónőt.
Az írónő szintén esküvő előtt áll vőlegényével Richarddal (Colin Firth) -aki a kiadója is egyben- és amellett nagyon készülnek új könyvének bemutatójára.
Patrick egy indiai tini hacker segítségével hamis házasságkötési igazolást rak fel az anyakönyvi hivatal adatbázisára, miszerint ő és Dr. Lloyd házasok. Amikor Emma és Richard elmennek az anyakönyvvezetőhöz, nem jegyzik be házasságukat mondván, hogy Dr. Lloyd már férjezett. Dr. Lloyd ekkor úgy dönt, hogy a jogi procedúrát megkerülve, ismeretlenül felkeresi a tűzoltót, hogy az aláírásával érvénytelenítse házasságukat..
Miközben a papírmunkát intézik, a véletlenek sorozata összehozza az írónőt és a tűzoltót, akik egymásba szeretnek és a film végén összeházasodnak.

Az alapötlet -bár kicsit sem eredeti- nem is lenne rossz, a szerelem tévedhetetlen professzorasszonya maga is olyan helyzetbe kerül, amiben nem tud racionálisan dönteni. Azonban a logikus lépés az volna, ha erre eszmélve belátná, hogy nem létezik a párkapcsolatok megoldására mindenható recept, és felhagyna a "hideg fejjel gondolkodj" típusú tanácsokkal. Sajnos a film készítői nem ezt hozták ki, hanem belekényszerítették a szereplőket egy sor teljesen hihetetlen és blőd jelenetbe csak azért, hogy elérjék a film végére tervezett végeredményt.

A cselekmény számos kérdésre nem ad választ, a legfőbb ezek közül, hogy a házasság előtt álló szerelmes írónő, mitől szeret bele Patrickbe, a tűzoltóba? A filmből egyáltalán nem derül ki, hogy mikor kerültek közelebb egymáshoz. Azok a jelenetek, amik ennek bemutatására szolgálnának, annyira hihetetlenek és rosszul megírtak, hogy a néző legszívesebben elmenekülne a vetítésről. Nem kétlem, hogy a színészek is ugyanígy éreztek a forgatás alatt.

Például a cukrászdás jelenet több fronton is támadja a nézők intelligenciáját. Érthetetlen, hogy Dr. Lloyd miért engedi, hogy a tűzoltó beüljön mellé a taxiba. Miért viszi el magával az esküvői torta próbájára? De ha ezt a tényt még el is nézzük a forgatókönyvnek, hogyan alakulhat ki olyan jelenet a cukrászdában, hogy őket vad idegenek jegyespárnak nézzék, és felkérésre el kelljen énekelniük és táncolniuk azt a dalt, ami akkor szólt, amikor először találkoztak? Miért nem mondta azt Dr.Lloyd, hogy ez csak egy ismerőse aki elkíséri? Teljesen érthetetlen.


Ezzel párhuzamosan megjelenik egy, csak az amerikai filmekből ismert fordulat, miszerint egy zárt csoportban (gazdagok, fehérek, arisztokraták) váratlanul felbukkan egy szereplő, aki látszatra sem illik oda (csóró, színesbőrű, bunkó), a viselkedése pedig egyenesen megbotránkoztatja a jelenlevőket.
Miután a kamera elegendő közeli képet készített a hüledező, megbotránkozott arcokról, az idegen figura előjön valamivel, amivel mégis elnyeri a jelenlevők szimpátiáját, és a kínos jelenet vidám viccelődésbe és vállveregetésbe torkollik, és gombnyomásra elmosódnak a társadalmi határok.
Ebben a filmben két ilyen jelenet is volt, mindkettő arra szolgált, hogy legitimizálja Patrick tűzoltót Dr. Lloyd mellett.
Először is, aki elmegy egy olyan méregdrága, elegáns cukrászdába, ahova fél év a várakozási idő asztalt kapni, az nem feltétlenül fog örülni annak, ha egy bunkó valamelyik asztaltól átmegy az ő asztalához és tejet töltöget neki, meg tortaszeleteket kínál körbe. Erre a cukrászda vendégei közül senkinek sem volt igénye, senki sem várta, hogy egy kívülálló csempésszen fesztelen hangulatot a délutáni tortakóstolásukba. Mindenki tudta, hogy a cukrászda vendégköre konzervatív, és amikor úgy döntött, hogy kipróbálja, pontosan olyan környezetre számított.

Aki látta a Borat c. filmet, emlékezhet két jelenetre. Az egyik, amikor Boratot kidobják a szállodából, mert fekete testvérnek öltözve megy be, a másik meg amikor call-girlt hív a házhoz egy protokollvacsoránál, és a hölgy érkeztével a vendégek egyöntetűen fölállnak az asztaltól és elmennek, mondhatnám elhúznak onnan.
A Férj és feleségben is ugyanennek kellene történnie, azaz ki kellett volna dobniuk Patricket és Emmát a cukrászdából.

A másik ilyen hihetetlen jelenet, amikor a könyvbemutatón a német üzletember meghívja az írónőt és képzelt férjét -a fociedzésről érkező melegítős tűzoltót- magánvacsorára csak azért mert a kedvenc focistája Podolski.
A képen a lengyel származású német válogatott labdarúgó Lucas Podolski, illetve Tiffán Imre borász, Podolski rajongó


Szerintem az a sztereotípia, ami ebben a jelenetben megmutatkozik, kifejezetten sértő a németekre és áttételesen az európaiakra nézve.
Ne kérdezzük meg, hogyan sétálhatott be egy izzadt melegítős alak egy illusztris társaság kellős közepére, mondjuk nem szúrta ki a személyzet.
De arra már keresem a magyarázatot, hogy egy konzervatív német üzletember, egy labdarúgóklub milliárdos tulajdonosa, miért rajongana egy idegen amerikai iránt, csak azért mert az szereti a focit és kedvenc játékosa Podolski?! Sosem találkozott még ilyen emberrel? A német üzletemberek, vagy a németek úgy általában mind idióták lennének, akiknek csak azt kell mondani, hogy "Klinsmann!" és nevetve a nyakunkba borulnának? A jelenet ugyanis ezt a klisét kénytelen alkalmazni ahhoz, hogy folytatódhasson a film. E-nélkül kidobnák a tűzoltót aki hazamenne.

Feltűnik még a filmben egy teljesen jelentéktelen mellékszereplő Dr.Lloyd apja személyében, valamint részt veszünk egy hamisítatlan (?) indiai férfivéavatáson New York Queens negyedében, meg ne kérdezze senki, hogy miért.

Senkit sem szeretnék fárasztani további elemzésekkel, aki látta a filmet, az tagadja le és felejtse el, aki nem látta, az nézze meg még egyszer az Igazából szerelem - Love Actually (2003) című filmet, mert az ugyanebben a műfajban olyanra sikeredett, amilyenre ennek a filmnek is kellett volna.

2009. augusztus 23., vasárnap

Hazárd-megye lordjai (2005) - The Dukes Of Hazzard

Hazárd-megye lordjai (2005)

Gyártási költség: 50 millió $
Filmvetítésből származó bevétel: 110 millió $


Gyermekkorom emlékezetes eseményei közé tartozik, amikor először nézhettem meg keresztapám színes tévéjén egy vasárnap délután a Hazárd megye lordjait. Nekünk akkoriban szobaantennás fekete-fehér készülékünk volt, amin - hétfőt kivéve - az MTV 1 jött be. A 2005-ös mozifilm változatot, a gyermekkor kellemes retró érzése miatt néztem meg.

Az eredeti, 1979-től 1985-ig vetített 146 epizódos sorozat, a recesszió sújtotta Amerikában játszódik, és a Duke család életén keresztül betekintést nyújt egy, a várostól távol élő "tanyasi" amerikai család hétköznapi küzdelmeibe a korrupcióval és a helyi hatalom visszaéléseivel. A sorozat akkoriban ún. családi tévésorozatnak készült, azaz nem volt benne sem meztelenség, sem erőszak, sem profán nyelvhasználat. Volt viszont egy feltűnő autó és egy csinos nő, és a kettő együttese elég volt ahhoz, hogy a férfiközönséget rendszeresen a tévé készülék elé csalogassa.

Bár a 2005-ös "nagyfilm" az eredeti tévésorozaton alapszik, a történet és az autós jelenetek alapján szerintem inkább a Smokie and The Bandit (1977) és a Cannonball Run - Ágyúgolyó futam (1981) sorába illik. Azt hiszem e-miatt is válogatták be Burt Reynoldst Hogg szerepére, hiszen a forgatókönyv alapján nem volt különösebb szükség professzionális kvalitású színészre.

A színészek kiválasztása a filmhez tartozó marketingkampány része volt. Jesse-bácsit a country-legenda Willie Nelson játssza, Daisy Duke szerepében pedig a country-zenei popsztár, Jessica Simpson debütál a mozivásznon. A déli tájszólásával mindkét színész kiválóan alkalmas arra, hogy a képzelt helyszínt, Hazzard megyét a megfelelő kontextusba helyezze. Aki szinkronizálva nézi a filmet és a környezetből nem esik le neki a helyszín, annak akkor válik ez egyértelművé, amikor meglátja az autó tetejére fényezett déli szövetségi zászlót.


Tudni kell, hogy a producerek eredetileg Britney Spearsnek ajánlották fel Daisy Duke szerepét, de az énekesnő a gondolkodási idő alatt teherbe esett, így ez a lehetőség számára sajnálatos módon kimaradt.
A 70-es években készült sorozatban különben a barna hajú Catherine Bach játszotta Daisyt.
Catherine Bach, Jessica Simpson és Britney Spears


A két férfi főszereplő közül Johnny Knoxville beválogatásával csalogatták be a producerek a mindenkori Music Television- (MTV-) generációt, hiszen Knoxville erről a csatornáról indult 2000-ben a legendássá vált Jackass! sorozattal.

A sorozatból híressé vált Dodge Charger, a "General Lee" eredeti voltában tér vissza. Érdekes, hogy amikor a vásznon a Duke fiúk bemennek a nagyvárosba, ott modern 21. századi autók között találják magukat (bár ügyesen úgy van fényképezve, hogy a „kortalan” terepjárók, pick-upok és kamionok látszódjanak), a film végén a versenyen viszont a General Lee kortársai vannak a pályán, azaz Mustangok, 74-es Corvette-ek és még a Hogg autóján menekülő Lukeot és Jesse-t is egy 84-es Chevrolet Caprice üldözi.


Szerencsés volt a mozifilm megjelenését 2005-re időzíteni, mert akkoriban Amerikában újra fellángolt az érdeklődés az autóversenyek iránt. A NASCAR-sorozat újra népszerű lett, emlékezzünk, hogy 2006-ban a Disney is kijött egy animációs mozifilmmel, a Verdákkal, mely 460 millió dolláros bevételt hozott csak a vetítésekből (és 150 millióba került).
A Chrysler autógyár is hozzájárult a film költségvetéséhez némi aprópénzzel, hiszen a Hazárd megye lordjai mozifilm megjelenésének évében mutatták be új Dodge Charger modelljüket, mert az autós jelenetektől érdeklődést vártak utcai autójuk iránt.


A cselekményre nem érdemes sok szót vesztegetni, aki látta 30 éve a sorozatot, az tetszőlegesen behelyettesíthet egy akkori epizódot.

Az autós üldözések viszont igazán élvezetesre sikerültek. A városi menekülős jelenetben van drift, slide és ugratás is, mesterfokon kivitelezve (Rhys Millen kaszkadőr vezetett). A General Lee a rendőrautók ellen nagyon látványos meneküléseket produkált, a film csúcsjelenetei közé tartozik az erdei versenyben a Dodge Charger és a Ford Mustang párharca.

A film végén a stáblista alatt láthatók azok a felvételek, melyekben nem sikerült elsőre megvalósítani a rendezői elképzeléseket, ezek a hibák 6 Dodge Charger és 14 Ford, ill. Chevrolet rendőrautó életébe kerültek.


Természetesen rengeteg volt a greenscreen jelenet, de a vágásnál adtak arra, hogy egyáltalán ne lehessen észrevenni.

Az is nagyon szimpatikus volt, hogy a forgatókönyvíró mindegyik főszereplőre írt valami karakteres jelenetet.
Jessica Simpson például bikinire vetkőzik, (bár ezért rengeteg kritika érte a filmkészítőket, mondván, hogy az eredeti tévésorozathoz képest túlzásba vitték a szexualitást).
Johnny Knoxville nagy sebességnél, menet közben kiugrik a kocsiból és az árokba gurul (igazi Jackass! stunt), Burt Reynolds is több lehetőséget kapott elhíresült gesztikulációnak bemutatására.
Willie Nelson „pinás” vicceket mesél az autóban menekülés közben, de a prímet az a jelenet viszi, amikor a film utolsó kockáin almapipát szív a ház mögött.


Összességében nekem nagyon tetszett a film, moziban nagyon élvezetes lehetett, én ugyanis DVD-n láttam.
Azon is csodálkozom, hogy miért nem lett nagyobb siker. A 100 millió dolláros bevételből 30 millió jött be az amerikai premier hétvégéjén, majd azt követően összesen 80 millió az egész világon. Úgy látszik, Európában sem a színészek, sem a fiatalkori emlékek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy több héten át megtöltsék a mozikat.