Japán rémálomAmikor 2005-ben feleségemmel Kiotóban voltunk, egyik este a szálloda emeleti folyosóján vásároltunk az automatából 1000 jenért (2000 Ft akkor) egy "MoviePass"-t. Ezzel elméletileg minden fizetős csatorna nézhető lett aznap estére a szobánkban.
Megdöbbenésemre az egyetlen angol nyelvű mozicsatornaként a TNT-t kínálták, ami akkoriban Európában a Cartoon Network műsorideje után, este 8-tól ingyen nézhető volt, és olyan filmeket adtak, amiben Elvis Presley vagy Charles Bronson volt a főszereplő. Kidobott pénz, gondoltuk.
Volt viszont a fizetős csomagban két japán pornócsatorna is, így - Elvis filmjeivel szemben - győzött a jó ízlés, és jobb híján azokba néztünk bele.
Két filmbe kapcsolódtunk be párhuzamosan: az elsőben egy japán pár szeretkezett, az előjáték maga 40 percig tartott, ezalatt egy férfi kényeztette a színésznőt, aki földöntúli gyönyöröket élt át mindenféle elektronikus szerkentyűk segítségével, majd amikor az aktusra és a férfi örömére került a sor, a színésznő arckifejezése váratlanul olyan szenvedésre váltott, hogy azt hittük az apja erőszakolta meg.
A másik film egy valóság show volt tulajdonképpen. Áll egy lakókocsi egy forgalmas belvárosi utca parkolóhelyén, a lakókocsi ablakából az elhúzott függönyök mögül kinéz egy japán lány, megszólít arrajárókat és hosszan elbeszélget velük, miközben a lakókocsiban egy férfi hátulról szeretkezik vele. Mindez kábé fél órán át tart teljesen mechanikus mozdulatsorokkal, s a lánynak közben 4-5 gyalogosra van ideje .
Mindkét film esetében - a szemérem védelmében - a nemi szervek ki voltak kockázva, mint a Forma-1 sajtótájékoztatón a Marlboro-logó, de a férfi ejakulációjakor az öröm bizonyítéka a színésznő ábrázatán jól látszott. Azt már lehet mutatni. WTF?! - kérdeztük.
Pont ezt a kérdést tettem föl magamnak a Grotesque című "j-horror" megtekintése után. What the fuck?!
Kik képezik ennek a filmnek a közönségét? Lesznek majd olyanok, akik rohannak majd DVD-n megvásárolni (ott, ahol nem tiltják be) és popcornnal a kézben elejétől a végéig élvezettel végignézik? Nyilván vannak ilyenek, hiszen mióta a brit BBFC cenzorai nem engedélyezték a megjelenést az Egyesült Királyságban, az ismert torrent-oldalakon több tízezres seedelők jelentek meg, és a filmet fél óra alatt le lehet tölteni.
A Grotesque nem horrorfilm, hanem egy cselekmény nélküli kínzás- és embertelenség folyam futószalagon.
A jelenetek között nincs idő fellélegezni, egyik után jön a másik. A válogatott kínzások olyan tömények és annyira lélekrombolóak, hogy néha elgondolkodtam: Koji Shiraishi rendező kinek a helyébe képzelte magát a forgatókönyv megírásakor, az áldozatéba, vagy a kínzóéba? Nem listázom ki a rémtetteket, az IMDB-n megtekinthető a felhozatal. A horrorfilmekben megszokott szerszámok és testrészek mind találkoznak egymással, egyes jeleneteket nem mutat közvetlenül a kamera, csak tudni lehet mi történik, és ettől még rémségesebb az egész.
A történet dióhéjban: egy férfi elrabol egy párt, forgóasztalhoz kötözi őket, és válogatott kínzásoknak veti alá, mert a szenvedésük látványa hozza őt szexuálisan lázba. Sosem derül ki, hogy ki ez a férfi, mi a neve, a forgatókönyvíró ezt nem tartotta fontosnak.
A film elég rövid, összesen 73 perces. Japán nyelven fut, angol feliratot lehet hozzá találni az interneten, megjegyzem: teljesen fölösleges lenne. A spec. effektek tökéletesek, 2009-es technikával ez nem is csoda. A DVD-változaton biztosan érdekes lesz megnézni az "Így készült" részt. A kamera szerintem jó, sok a gyors vágás, és a handheld felvételek megfelelően rásegítenek arra, hogy közel érezzük magunkat a szereplőkhöz - ami ebben a filmben szörnyű érzés, ugye.
Összegezve: ez egy nagyon kemény film, olyan hardcore horrorrajongóknak való, akiknek nincs szükségük cselekményre vagy történetre, csak a nyers látványra. Lehet, hogy a horrorműfajban ez a film mérföldkő lesz, de a Grotesque-el Shiraishi olyan messzire ment, hogy a még keményebb irányzatot keresők előtt már csak az a lehetőség maradt, hogy spec. effektek nélkül, valódi embereken forgassanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése