Alien apartheidGyártási költség: 30 millió $
Premier hétvége bevétele: 37 millió
1953-ban mutatták be War Of The Worlds (Világok háborúja) című filmet, melynek rádióváltozata azt megelőzően hatalmas pánikot keltett a hallgatók között. Mint ismeretes, H. G. Wells novellája rádióváltozatának sugárzása közben a hallgatók tényleg azt hitték, hogy idegen lények támadják meg a Földet, és fejvesztve menekülni kezdtek otthonaikból. A film végén az idegenek elpusztulnak egy meg nem nevezett földi vírustól, az emberek közül pedig azok maradnak életben, akik templomokba menekültek. A materialisták verhették a mellüket, hogy a tudomány mindenre talál megoldást, a hitbuzgó, vallásos nézők jutalma pedig az volt, hogy lám, elég csak imádkozni és a jóisten nem hagy minket cserben. Mindez fekete-fehérben.
Az 1996-os Independence Day (Függetlenség napja) című filmben is végveszélybe kerül az emberiség, amikor a világűrből érkező monstrumok ki szándékozzák irtani a földi civilizációt. Még szerencse, hogy bolygónkat megmenti két igazi amerikai hős – egy néger és egy zsidó. Aki most rasszizmust kiált, az jól teszi, mert ez az átvezetés a District 9-ra.
Tévedtem, mert a District 9 idegen lényei egyszerűen eltévedtek az űrben, vagy egyéb műszaki hiba miatt keveredtek a legközelebbi lakott bolygó közelébe, a Földre. A filmben ál hírműsorokból és álinterjúkból összeállított, dokumentumfilmszerű jelenetekből tudjuk meg, hogy az űrhajó érkezése után évekig nem történik semmi, az emberek várnak a kapcsolatfelvételre (a first contactra), de senki nem száll alá a lebegő monstrumból. Végül a hadsereg "feltöri" az űrhajót, és nagy meglepetésükre nem hiperintelligens szuperlényeket találnak, hanem elcsigázott, beteg, éhező garnélarák külsejű utasokat, akik ott gubbasztanak a sötétben.
Az emberek emberséget gyakorolnak, befogadják a jövevényeket, és Johannesburg mellett, a 9-es körzet elnevezésű területen, egy menekülttáborban helyezik el őket. Ahogy múlik az idő, a jövevények milliós nagyságrendűre szaporodnak, a menekülttáborból gettó lesz, a bűnözés pedig átnyúlik a gettó szögesdrótkerítésén túlra, és egyre több emberi áldozatot követel. A kormány megbíz egy katonai beszállító céget, hogy költöztesse át az idegeneket egy új területre, a 10-es körzetbe, 200 mérföldre a jelenlegi helyszíntől.
Hogy minden törvényesen menjen, a kitelepítést kilakoltatási értesítésként kézbesítik a gettó lakóinak. Ennek a projektnek a felelőse az ügyefogyott aktakukac, Wikus van de Merwe (Sharlto Copley játsza), aki kezébe veszi a dolgot, és kunyhóról kunyhóra végigjárja a 9-es körzetet. Katonai kíséretének segítségével mindenhova bejut, és felszámol több illegális tevékenységet folytató csoportot. Egy helyen ismeretlen eredetű tárgyat talál, melyben az űrlények bio-üzemanyagot gyűjtenek. Ebből a kis tartályból az arcára fröccsen egy fekete folyadék, melytől rosszul lesz, és – mint kiderül – lassan elkezd űrlénnyé alakulni.
Idáig nagyon élvezetes a film, főleg azért, mert tulajdonképpeni főszereplő nincs is, a néző nem tudja eldönteni, hogy Wikus lesz-e az, vagy a később Christofernek nevezett idegen lény a kisfiával.
Itt még nem tudjuk azt sem, hogy azért drukkoljunk-e, hogy Wikusnak sikerüljön a küldetése az életveszélyes gettóban, vagy az űrlényeknek, hogy sikerüljön olyan eszközöket készíteniük, melyekkel hazajuthatnak saját világukba. Az élő tévéadásként mutatott jelenetek láttán az is benne van a filmben, hogy valami váratlan esemény folytán az egyetlen főszereplőgyanús emberi lény is eltűnik a mozivászonról.
A film úgy folytatódik, hogy Wikusról kiderül, a folyadék mely arcára fröccsent, az űrlények DNS-ét tartalmazza, ami beépült saját emberi kromoszómái közé. Ezáltal működtetni tud olyan fegyvereket is, melyek az űrlényektől származnak, és DNS-egyezés esetén oldanak csak ki. A maszek katonai beszállító cég persze óriási lehetőséget lát az első élő űrfegyverben, és beáldozzák Wikust a know-how megszerzése érdekében. Az ügyefogyott projektvezető viszont megszökik a laborból, és elrejtőzik az űrlénygettóban, ahol az idegenekkel szövetkezve tervet szőnek az idegen űrhajóra való visszajutásra, ami Wikus emberré való visszaváltozásának lehetőségét is megteremtené.
A film vége csak félig-meddig happy-end, illik a film stílusához. 
Azt nem nagyon értettem, hogy az űrlények miért hagyják magukat terrorizálni, miért cserélik be felsőbbrendű fegyvereiket macskaeledelre ahelyett, hogy használnák őket és átvennék az irányítást. Ezt a kérdést föltettem a film készítőinek is, és azt a választ kaptam, hogy ha én egyedül lennék egy szigeten egy darab géppisztollyal több ezer lándzsás ősemberrel szemben, akkor sem nyerhetnék. Ezt be kellene látnom, és keresnem kellene az együttműködést saját túlélésem érdekében. Ez a válasz nyilván a píárosok agyszüleménye, ne is vegyük túl komolyan.
Szokatlan és érdekes a film vége, a késleltetett happy-end. A három éves várakozási idő és Wikus teljes űrlénnyé alakulása nyitva is hagyja a kérdést, hogy visszajön-e egyáltalán Christopher az övéit megmenteni a Földről, és amennyiben visszajön társaival, bosszút áll-e az emberiségen. De ez már a folytatásban derül ki, a film második részében.
